Az Önismereti kerék fogalmát Nunally és Wackman vezette be a pszichológiában, és azokat a területeket mutatja be, amelyek az önismeret és a személyiség fejlesztése szempontjából különösen fontosak.

Az önismereti kerék a megismerési és információfeldolgozási folyamat öt területét ábrázolja. Ezek a területek egymástól elkülöníthetőek, de egymással mégis összefüggnek.

Nézzük meg mit jelentenek az egyes területek!

  • Érzet. Ide az érzékszerveink által felfogott ingerekből nyert információk tartoznak.
  • Értelmezés. Az érzet intellektuális feldolgozása tartozik ide.
  • Érzelem. Ez érzelmi, indulati állapotaink megtapasztalását jelenti.
  • Szándék. Ez az adott helyzetben megjelenő vágyainkat, akaratunkat jelenti.
  • Cselekvés. Ez az adott helyzetben való viselkedést jelenti.


Az önismeret annál teljesebb, minél inkább tisztában vagyunk mind az öt területtel.

De vajon mi történik ha valamelyik területet túl, vagy alul működtetjük?
Milyen személyiségvonásokat eredményez, ha túl sok vagy túl kevés időt töltünk egy-egy területen?

Érzékelés
Akinél az önismereti kerék érzet küllője a legkisebb, az nem veszi figyelembe a környezete és embertársai igényeit, jelzéseit. Nem akarja megtapasztalni a dolgokat, teljesen bezárul, vagy önző, arrogáns módon viszonyul a környezetéhez, uralni irányítani akarja azt.

Ha valaki túl sokat időzik az érzet területén, és nem tudja kiszűrni az ingereket, az könnyen az érzéki ingerek és élvezetek rabjává válik. Csak a mának él, miközben megélt élményei feldolgozására nem marad ideje, mert újabb és újabb ingerek foglalják le.

Értelmezés
Aki nem szán elég időt a dolgok értelmezésére, tudatosítására, okainak feltárására, az a problémákat megoldásával is bajban lesz, hiszen nem tudja, mi kelt benne rossz érzéseket, min kellene változtatnia.

Ám az sem szerencsés, amikor valaki leragad az értelmezésénél és túlzásba viszi azt, és mindennek a mélyére ás, az okokat kutatja, nyomoz, és mindenhol összefüggést, már-már misztikus erők jelenlétét sejti.

Érzés
Akinél az érzelmi túlműködés vagy érzékenység jellemző, az gyakran indulatosan reagál, minden kis dologra azonnal robban, esetleg a hangulatingadozásainak lesz a rabja, vagy valamilyen tartós érzelem, (szomorúság, harag, kétségbeesés) szenvedély keríti hatalmába, és már nem tud tisztán gondolkodni, cselekedni, hanem viszi magával az érzés.

Amikor viszont az önismereti kerék érzés küllője rövid, vagy hiányzik, akkor az illető kevés időt tölt szán az érzelmeinek, fél az érzésektől, menekül tőlük. Ennek érdekében különféle elhárító mechanizmust alkalmaz, mint pl.: elfojtás, tagadás, bagatellizálás, kivetítés, az érzelmek körülpáncélozása, racionalizálás, szublimálás – van választék bőven. Gyakran hideg, közönös ember benyomását kelti.

Szándék
Akinél a szándék terület szorul háttérbe, az gyakran nincs tisztában a saját vágyaival és céljaival, nincs önálló akarata. Nem a valódi problémát akarja megoldani, hanem másoknak vagy valamilyen társadalmi szokásoknak elvárásnak akar megfelelni. Gyakran hezitál és/vagy másoktól várja a megoldást, megy a nyáj után, vagy ha dönt, akkor azt hasra ütésszerűen teszi („vagy bejön, vagy nem” – alapon), vagy a megszokott megoldásmódokat használja, erőlteti.

Aki viszont leragad a tudatos szándéknál, az imád analizálni, célokat kitűzni, tervezni, szervezni. A gond csak az, hogy gyakran annyira elmerül a lehetőségek és eshetőségek mérlegelésével, a különféle megoldási módok kigondolásával, hogy a cselekvés, a megvalósítás elmarad.

Cselekvés
A cselekvés háttérbe szorulhat a lustaság, a tehetetlenség, a kudarctól való félelem, önbizalomhiány miatt. Sokan azt hiszik, hogy amit nem csinálnak meg, abból nem is lehet baj. Mások vágyják a sikert, de nem tesznek érte elég erőfeszítést.

Akinél viszont túlműködik a cselekvés terület, azok képtelenek lazítani, gyötri őket a cselekvéskényszer és teljesítménykényszer. Maximalista és munkamániás lesz, kapcsolatai leépülnek.



“A helyes önismeret – Bagdy E. megfogalmazásában – magában foglalja képességeink és lehetőségeink felismerését, ismeretét, a testi-lelki és társas valósághoz való értő igazodást, az alkalmazkodás egyéni és társas szempontból leghasznosabb ránk szabott módjainak ügyes megtalálását, az örömre és teljesítményre, alkotó kibontakozásra érett és változtatásokra nyitott életvezetés megvalósítását.”

Mit tehetünk a reálisabb önismeretért? Elsősorban szükségünk van tapasztalatszerzésre, önkipróbálási lehetőségek megteremtésére. A tapasztalatokból csak akkor tudunk igazán tanulni, ha nyitottakká válunk és kialakítjuk az önismereti munkához szükséges viszonyulásunkat, attitűdünket.

Leave a comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *